Kéj szó jelentése
kéj (főnév)
Teljes kielégüléssel járó örömérzet, amely egy időre minden vágyat, kívánságot, hiányérzetet háttérbe szorító rendkívül jó érzés.
Az ember a boldogságot hajlamos a kéjjel összekeverni. A kéj olyan mulandó élvezet eredménye, amelyet testi reakció vált ki. A kéjhez nem kell feltétlenül a szerelem. A kéj öncélú hajhászását a józan ész elítéli.
Eredet [kéj < ómagyar: kéj < ősmagyar: kéj < sumér: kili, hili (kéj, élvezet) < kul (nemileg érett)]
Vesd össze: kény, kedv, kegy
További részletezés
1. Gyönyörérzés, amely a nemi vágy kielégülésével jár együtt.
Az ölelkező pár a kéjtől liheg. A kéj kiül mindkettejük arcára.
2. Kellemes, jó érzés, amelyet egy testi vágy, szükséglet kielégülése, illetve ilyen hiányérzet megszűnése kelt.
Az étteremben a vendég kéjjel ízleli a finom falatot. Kéjjel nézi az eléje halmozott tálat.
3. Átvitt értelemben: Káröröm; olyan öröm, amelyet egy (ellenszenves) személy bajba jutása vagy juttatása, sikeres megtévesztése, félrevezetése kelt.
A vállalkozó kéjjel fogadja a versenytársak bukásának hírét. A riporter kéjjel turkál a botrány szenvedő alanyának dolgaiban.
4. Átvitt értelemben: Öröm, amelyet egy felemelő, megnyugtató lelki élmény, szellemi élvezet kelt.
A férfi kéjjel olvassa kedvenc könyvét. A közönség kéjjel hallgatja a koncertet.
5. Régies: Önkény, saját akarat önfejű, gyakran erőszakos megnyilvánulása.
Egy középkori király saját kéje szerint tehetett bármit. A lázadó az uralkodó kéje ellen emelte fel a szavát.
Lezárva 7K: 2012. április 1., 16:31
