Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Ősmagyar szó jelentése

ősmagyar (melléknév)

1. A honfoglalás előtti magyar (nyelv). Ebben a szótárban a szavak eredeteinél az „ősmagyar” megnevezés alatt foglaljuk össze a magyarsághoz tartozó egykori nyelvek közül a legvalószínűbb eredetek mindegyikét, beleértve a „finnugor” névre átnevezett népek nyelveit is.

Az ősmagyar nyelv összefoglal minden korábbi nyelvváltozatot. Az ősmagyar nyelvek a honfoglalás után olvadtak össze egységes nyelvvé.


2. A magyar nép régi törzseihez tartozó (személy, közösség).

Az ősmagyar férfiak bátor harcosok voltak. Az ősmagyar nők nyáron a ház körül dolgoztak és nevelték a gyerekeket.


3. A régi magyar emberek által használt (eszköz, fegyver), rájuk jellemző (szokás, viselet, sajátság, vallás), általuk lakott (vidék).

Az ősmagyar íjak nagyon jó fegyverek voltak. Az ősmagyar harcmodor cselvetést alkalmazott.


Eredet [ősmagyar < ős- (melléknév) + ómagyar: magyar < ősmagyar: moger, mogeri, meger, megyer (magyar) < dravida: magar (emberek, ifjak)]


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Nyelveredeti részletezés

Ősmagyarázsia.jpg

A honfoglalás előtt volt az „ősmagyar” kor, amit egyesek „finnugor”, „uráli", mások „turáni", „szkíta", „szittya", „avar", „hun", stb. néven említenek. Ebben a vitában a WikiSzótár.hu nem kíván állást foglalni: mindegyik idevonatkozó adatot megvizsgálva az „ősmagyar” kor megjelöléssel közöljük le a logikusan ideillő szavakat.

A legősibb nyelvi emlékeink (és nyelvi rokonaink) Ázsia jelentős területein fellelhetők. Egységes állam nem létezett, de a népek vészhelyzetek esetén szervezetten együttműködtek (például: háború, aszály, sáskajárás).

Az „ősmagyar” nem egy egységes nyelvet jelentett, hanem több mint száz hasonló nyelvet, nyelvjárást, tájszólást. Rengeteg forma, rengeteg változat több ezer év alatt.

Ez közös kultúraként működött. Sok olyan népcsoport, kisebbség létezik még ma is Ázsiában, amelyek őrzik az ősi magyar nyelvemlékeket, szavakat, nyelvtani szokásokat, közmondásokat (saját nyelvüket).

Ősmagyareu.jpg

Az európai hódítások némelyik időszakában Európa jelentős része is az ősmagyar nyelvű népek irányítása alatt állt. Ennek a jól szervezett országnak voltak részei például a székelyek („letelepültek”) és a csángók is („hátramaradtak”), akiknek a keletről érkező támadások kivédése volt a feladata. Írástudó (rovásírás), művelt emberek voltak jelentős kulturális örökséggel, amiből Európa több népe vett át részeket.

Kárpát-medence.jpg

Nyelvünknek az ősmagyar időszaka a honfoglalással (896) ért véget, amikor őseink egy része állandó országot alapított a Kárpát-medencében és környékén. Hosszú ideig szoros szövetségben éltek a közelben élő más rokon nyelvű népekkel.


Lásd még: Az ősmagyartól korábbi időszakokat ebben a szótárban a forrásnyelv megadásával jelöljük a szavak eredetének megadásánál, például: dravida, szanszkrit, sumér.



ősmagyar (főnév)

1. A régi magyar néphez tartozó személy, főleg férfi, aki a honfoglalás előtt élt.

Az ősmagyarok íjas lovasok voltak. Az ősmagyarok rovásírással írtak.


2. Régi magyar nyelv, a honfoglalás előtti korból.

Az ősmagyar kezdete homályba vész. A mai magyar nyelv nyelvtana nem változott jelentősen az ősmagyarhoz képest.


Lezárva 7K: 2013. október 9., 16:11




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)