Kegy szó jelentése
kegy (főnév)
1. Jóakarat, pártfogás; emberi vonzalomból eredő, néha – főleg alárendelt személy iránt – leereszkedő jóindulat, amely arra késztet, hogy egy személlyel jót tegyen, a kérését, kívánságát teljesítse.
Az uralkodó elé járuló nemes el akarja nyerni a király kegyét. Az uralkodó már az első benyomásra kegyére méltónak találja őt.
2. A nő vonzalma, nemi hajlama, hajlandósága egy férfi iránt.
Az igazgató leplezetlenül keresi csinos titkárnője kegyeit. A könnyelmű nőcske bárkit kegyeiben részesít.
3. Leereszkedő segítség vagy hajlandóság.
A hivatalvezetőtől nagy kegynek bizonyult a panasz meghallgatása. A hivatal kegye mérsékli a bírságot.
4. Régies: Kegyelem; a büntetés elengedése vagy a bosszúról való lemondás annak a részéről, akinek a másik fél teljesen ki van szolgáltatva.
Az elítélt a király kegyéért folyamodik. Az uralkodó kegye börtönbüntetésre változtatja a halálos ítéletet.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
