Kegy szó jelentése
kegy (főnév)
1. Jóakarat, pártfogás; emberi vonzalomból eredő, néha – főleg alárendelt személy iránt – leereszkedő jóindulat, amely arra késztet, hogy egy személlyel jót tegyen, a kérését, kívánságát teljesítse.
Az uralkodó elé járuló nemes el akarja nyerni a király kegyét. Az uralkodó már az első benyomásra kegyére méltónak találja őt.
2. A nő vonzalma, nemi hajlama, hajlandósága egy férfi iránt.
Az igazgató leplezetlenül keresi csinos titkárnője kegyeit. A könnyelmű nőcske bárkit kegyeiben részesít.
3. Leereszkedő segítség vagy hajlandóság.
A hivatalvezetőtől nagy kegynek bizonyult a panasz meghallgatása. A hivatal kegye mérsékli a bírságot.
4. Régies: Kegyelem; a büntetés elengedése vagy a bosszúról való lemondás annak a részéről, akinek a másik fél teljesen ki van szolgáltatva.
Az elítélt a király kegyéért folyamodik. Az uralkodó kegye börtönbüntetésre változtatja a halálos ítéletet.
Eredet [kegy < ómagyar: kegy (kedvesség, jó akarat) < ősmagyar: kedi (gyengédség, kegy) < dravida: kadi (öröm)]
Lásd még: kecs, kedv
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A kegyibe ajánlja – (a pártfogását kéri).
A kegyeibe férkőzik / beférkőzik/befurakodik a kegyeibe – (ravaszul, igazi szándékát leplezve, fokról fokra megszerzi a jóindulatát, pártfogását).
A kegyeibe lopakodik – (szinte észrevétlenül befurakszik a jóindulatába, pártfogásába).
A kegyeit keresi – (meg akarja nyerni a jóindulatát, és ezért kívánsága, ízlése szerint jár el, kedvez neki).
Kegyet gyakorol – (leereszkedő segítséget nyújt).
Lezárva 7K: 2012. április 1., 13:04