Szándék szó jelentése
szándék (főnév)
1. Céltudatos eltökéltség; elhatározás egy cél elérésére anélkül, hogy bármennyire is visszafognánk magunkat annak elérésétől. Kijelölt iránnyal rendelkezik, nélküle nincs tett. Az akarat megnyilvánulása, ami képes a fizikai világ és mások más irányú akarata teremtette akadályokon áthatolni, felhasználva a szellemi energiát, érzelmeket és fizikai erőt.
Szándék nélkül nem történik semmi. A tétlenség oka a szándék hiánya és saját szándékunk visszafogása. Az etikus viselkedés ismérve a problémamegoldó szándék megvalósulása.
2. Bizonyosság az eredményességben; annak szintje, hogy a személy mennyire határozta el, mennyire gondolja komolyan, amit el akar érni, létre akar hozni. A személy kompetenciájába, okozó- vagy teremtőképességébe vetett hitének (3.) megnyilvánulása, ami az erőtlen reménytől, vágytól az eltökélt, biztos tudásig terjedhet.
A feleség csak csekély szándékkal kért férjétől egy szép, új ruhát, ezért nem is kapta meg. Ahogy jöttek a nehézségek, úgy fokozta szándékát a későbbi bajnok.
3. Jogi: Tudatos törekvés egy büntetendő cselekmény elkövetésére.
Előre megfontolt szándékkal elkövetett bűntett. A bosszúálló részéről egyértelmű a szándék.
Eredet [szándék < szán (ige) + -dék (főnévképző)]
