Ősiség szó jelentése
ősiség (főnév)
Történelem: Nemzetségen belüli öröklést biztosító szokásjog; 1351-től törvény, megszűnt 1848-ban. A nemesi birtokot az ősiség szerint a család kihalásáig a fiúág örökli (utódok hiányában a közös nemzetségi ősnek más családbeli leszármazottai), utána visszaszáll a királyra.
Az ősiség törvénye védte a család jogait. A hűbérbirtokok is az ősiség szerint öröklődhettek.
Eredet [ősiség < ősi + -ség (főnévképző)]