Őskor szó jelentése
őskor (főnév)
A legrégebbi kor az emberiség történetében, amely megelőzi az ókort. Ebből a korból csak tárgyi leletek vannak, írásos emlékek nincsenek.
Az őskorban éltek olyan állatok, amelyek ma már nem élnek, ilyen volt például a mamut. Az ember az őskorban gyújtott először tüzet.
Eredet [őskor < ős- (melléknév) + kor]