Őshaza szó jelentése
őshaza (főnév)
1. Eredeti élőhely; a legkorábbi, vagy legelsőnek tekintett terület, ahonnan máshová került egy nép, illetve egy növény vagy állatfaj.
A magyar őshaza kutatását megnehezíti, hogy a több honfoglaló nemzet több őshazában élt. A kukorica őshazája Amerika.
2. Átvitt értelemben: Származási hely, ahonnan egy tárgy, használati eszköz, gép vagy szerkezet elterjedt a világon, és általánosan használatos lett.
A vasút őshazája Anglia. A ma használt papír őshazája Kína.
Eredet [őshaza < ős- (melléknév) + haza (főnév)]
Lezárva 7K: 2013. október 9., 13:11
