Pogácsa szó jelentése
pogácsa (főnév)
1. Apró, kerek sütemény, amely többféle sós vagy édes tésztából készülhet.
Az asszony tepertős pogácsát süt. A pogácsához kelt tésztát gyúr, amihez darált tepertőt kever.
2. Mezőgazdaság: Összepréselt maradék; a hasznos anyagok kipréselése után fennmaradó kemény tömb. Takarmányozásra, trágyázásra használják.
A gazda kipréselt szőlő pogácsáját széttöri és beszántja a földbe. Télen jó kiegészítő az olajos magvakból megmaradt pogácsa, mert laktató takarmány.
3. Régies, elavult: Kovásztalan kenyér; élesztő nélküli tésztából ropogósra sült, vékony, lap alakú, száraz tésztaféle, amit a zsidók húsvéti ünnepükön kenyér helyett fogyasztanak; macesz, pászka.
A nagymama pogácsát eszik a pohár langyos tejhez. A háziasszony egy tál pogácsát tesz a vendégek elé.
Eredet [pogácsa < ómagyar: bogácsa (pogácsa) < török: pogacsa, bogacsa (pogácsa) < szanszkrit: bhaksa (étel)]
Megjegyzés: alakjára hatással lehetett az olasz: focaccia (pogácsa, lángos) < latin: focacia (lepény) < focacius (hamu alatt sült, „tűzhelyi”) < focus (tűzhely) < foveo (melegít)
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Hamuban sült pogácsa – (Népies, régies: a.) kerek sütemény, amelyet kemencében, elhamvadt tűz melegével sütöttek; b.) népmesében a szegény emberek útravaló étele).
Vágott pogácsa – (Népies: vagdalt vagy darált húsból, tojásból, áztatott zsemlékből és ízesítőkből összekevert, forró zsírban kisütött húslepény; fasírozott).
Lezárva 7K: 2014. február 4., 13:49
