Mártás szó jelentése
mártás (főnév)
1. Bemerítés ténye és cselekménye, amikor egy szilárd testet, tárgyat egy folyadékba vagy híg anyagba merítenek, hogy az nedves legyen, illetve azért, hogy a folyadékot, híg anyagot magába szívja.
A férfi óvatosan végzi a lába vízbe mártását, mert a víz nagyon forró. A ruha lúgos mosóvízbe mártásától az asszony keze tönkremehet.
2. Hígfolyós, ízesítő étel, amely gyümölcsből vagy más fűszeres növényi anyagokból, kisült hús levéből készül, gyakran liszttel sűrítik, és hús-, hal- vagy tojásétel mellé adják; szósz.
A vadas mártás főleg vadhúsok mellé finom. A szakács áfonyás mártást készít a sülthöz.
3. Átvitt értelemben: Egy téma körítése; szóbeli vagy írásbeli közlés, mű olyan részei, amelyek bár nem tartoznak (szorosan) a tárgyhoz, témához, mégis benne vannak az egész mondanivaló tárgyalásában; tálalás.
A bevezetés csak a mártás része, semmi lényeges nincs benne. A regény nagy része csupán a mártás része, a cselekmény lényege alig néhányszor tíz oldalt tenne ki a több száz oldalas műből.
Eredet [mártás < márt + -ás (főnévképző)]
