Kegy szó jelentése

kegy (főnév)

Fájl:Kegy.jpg

1. Jóakarat, pártfogás; emberi vonzalomból eredő, néha – főleg alárendelt személy iránt – leereszkedő jóindulat, amely arra késztet, hogy egy személlyel jót tegyen, a kérését, kívánságát teljesítse.

Az uralkodó elé járuló nemes el akarja nyerni a király kegyét. Az uralkodó már az első benyomásra kegyére méltónak találja őt.

2. A nő vonzalma, nemi hajlama, hajlandósága egy férfi iránt.

Az igazgató leplezetlenül keresi csinos titkárnője kegyeit. A könnyelmű nőcske bárkit kegyeiben részesít.

3. Leereszkedő segítség vagy hajlandóság.

A hivatalvezetőtől nagy kegynek bizonyult a panasz meghallgatása. A hivatal kegye mérsékli a bírságot.

4. Régies: Kegyelem; a büntetés elengedése vagy a bosszúról való lemondás annak a részéről, akinek a másik fél teljesen ki van szolgáltatva.

Az elítélt a király kegyéért folyamodik. Az uralkodó kegye börtönbüntetésre változtatja a halálos ítéletet.

Eredet [kegy < ómagyar: kegy (kedvesség, jó akarat) < ősmagyar: kedi (gyengédség, kegy) < dravida: kadi (öröm)]
Lásd még: kecs, kedv

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A kegyibe ajánlja – (a pártfogását kéri).

A kegyeibe férkőzik / beférkőzik/befurakodik a kegyeibe – (ravaszul, igazi szándékát leplezve, fokról fokra megszerzi a jóindulatát, pártfogását).

A kegyeibe lopakodik – (szinte észrevétlenül befurakszik a jóindulatába, pártfogásába).

A kegyeit keresi – (meg akarja nyerni a jóindulatát, és ezért kívánsága, ízlése szerint jár el, kedvez neki).

Kegyet gyakorol – (leereszkedő segítséget nyújt).

Lezárva 7K: 2012. április 1., 13:04