Bűvöl szó jelentése
bűvöl (ige)
1. Természetfeletti hatást fejt ki egy személyre, élőlényre, tárgyra. Akaratával vagy varázslatos eszközzel olyan természetfölötti hatást tesz rá, hogy a személy elveszti saját akaratát és döntőképességét.
A varázsló az embert megszálló rossz szellemet dobszóval bűvölte először, hogy aztán ki tudja őt parancsolni a testéből. Addig ütötte a dobot, addig bűvölte, míg a másik szeme elnehezült és fáradtan lehunyta.
2. Átvitt értelemben: Más látszatot okoz; rejtélyes, természetfeletti módon átváltoztat.
A hold ezüstté bűvöl minden utcán maradt pocsolyát. A naplemente aranyhíddá bűvölte a tó tükrét.
3. Átvitt értelemben: Szerelemre gerjeszt; maga iránt ellenállhatatlan vonzalmat ébreszt vagy ébreszteni igyekszik.
A magányos nő már fél órája bűvölte a szomszéd asztalnál egyedül ülő férfit. A férfi azonban inkább a másik asztalnál ülő, az iménti nőnél fiatalabb lányt bűvölte kihívó viselkedésével.
4. Régies: Rabul ejt személyes varázsával. Lényével, hatásával úgy varázsol el, igéz meg egy másik személyt, hogy akarata ellenére az ő hatalmába kerül.
A legényt úgy bűvöli a táncoló lány szeme, mozgása, hogy le sem tudja venni róla a szemét. A művész addig bűvölte a cirkusz néhány nézőjét, amíg neki nem engedelmeskedtek.
Eredet [bűvöl < ómagyar: bűvöl < ősmagyar: bögöl, bügeli, bögöz (bűvöl, magához köt, csomóz, bogoz) < dravida: pagattu (bájol, megigéz) < mokku (csomó)]
