Bűvölet szó jelentése
bűvölet (főnév)
1. Természetfeletti hatás, amely egy személyre, élőlényre, tárgyra hat. Saját akarat, döntéshozó képesség vagy természeti törvény fölött uralkodó különleges erő vagy hatalom. Ilyen hatás eredménye.
A tündér bűvölete minden halandó emberre hat. Az asztalra fektetett kard a varázsló kezébe repült a bűvölet hatására. Csak egy erősebb varázsló képes megtörni a bűvöletet.
2. Átvitt értelemben: Erős vonzerő, amely alól nem szabadulhat senki. Az erős vonzerő megnyilvánulása vagy eredménye.
A lány szépségének bűvölete erősen hat az őt ismerő fiúkra. A táj látványának bűvölete bámulatba ejti a kilátóból körülnéző kirándulókat. A kutató a sikerrel kecsegtető kísérletek bűvöletében él.
Eredet [bűvölet < bűvöl + -et (főnévképző)]
