Matematika szó jelentése
matematika (főnév)
1. Elvont tudomány, amely elsősorban számokkal, mennyiségekkel, terekkel, a jövőre vonatkozó előrelátással és logikával foglalkozik, így alkalmas az anyagi világ és a benne megfigyelt jelenségek és összefüggések elvont leírására, kiszámítására és elemzésére.
A matematika egyike a legrégebbi tudományoknak. A matematika segítségével ki lehet számolni a bolygók pályáját. A matematikát más tudományok is felhasználják, többek között a csillagászat, a fizika, a közgazdaságtan. Régen a matematikát a mennyiségek és a tér tudományaként határozták meg, azonban ma már ezt a meghatározást a fejlődés túlhaladta. A matematika számos résztudományra bomlik.
2. Iskola: Tantárgy, amely ezt (1) a tudományágat tanítja főleg magasabb osztályokban és iskolákban.
Az ötödik osztálytól kezdve nevezik a számtant matematikának. A mérnöknek készülő középiskolai diák olyan osztályba jár, ahol magasabb szinten tanulják a matematikát, mint a más tagozat osztályai.
3. Tanítási óra, amelyen ezt (2) a tantárgyat tanítják főleg magasabb osztályokban és iskolákban.
A tagozatos osztálynak hetente nyolcszor van matematikája. A matematikán ma a függvényeket tanulják a diákok.
4. Tankönyv, amely ennek (2) a tantárgynak az ismereteit tárgyalja.
A tanuló otthon előveszi a matematikát, hogy megtanulja a leckét. A matematika mellé kiteszi még a függvénytáblázatokat tartalmazó könyvet is, mert szüksége lesz arra is a feladatok megoldásánál.
Eredet: [matematika < latin: mathematica (matematika) < görög: mathematike (matematika) < mathema (tudás) < manthano (tanul)]