Matematika szó jelentése

matematika (főnév)

1. Elvont tudomány, amely elsősorban számokkal, mennyiségekkel, terekkel, a jövőre vonatkozó előrelátással és logikával foglalkozik, így alkalmas az anyagi világ és a benne megfigyelt jelenségek és összefüggések elvont leírására, kiszámítására és elemzésére.

A matematika egyike a legrégebbi tudományoknak. A matematika segítségével ki lehet számolni a bolygók pályáját. A matematikát más tudományok is felhasználják, többek között a csillagászat, a fizika, a közgazdaságtan. Régen a matematikát a mennyiségek és a tér tudományaként határozták meg, azonban ma már ezt a meghatározást a fejlődés túlhaladta. A matematika számos résztudományra bomlik.

2. Iskola: Tantárgy, amely ezt (1) a tudományágat tanítja főleg magasabb osztályokban és iskolákban.

Az ötödik osztálytól kezdve nevezik a számtant matematikának. A mérnöknek készülő középiskolai diák olyan osztályba jár, ahol magasabb szinten tanulják a matematikát, mint a más tagozat osztályai.

3. Tanítási óra, amelyen ezt (2) a tantárgyat tanítják főleg magasabb osztályokban és iskolákban.

A tagozatos osztálynak hetente nyolcszor van matematikája. A matematikán ma a függvényeket tanulják a diákok.

4. Tankönyv, amely ennek (2) a tantárgynak az ismereteit tárgyalja.

A tanuló otthon előveszi a matematikát, hogy megtanulja a leckét. A matematika mellé kiteszi még a függvénytáblázatokat tartalmazó könyvet is, mert szüksége lesz arra is a feladatok megoldásánál.

Eredet: [matematika < latin: mathematica (matematika) < görög: mathematike (matematika) < mathema (tudás) < manthano (tanul)]

matematika (melléknév)

A számolást, alakzatokat, függvényeket, egyenleteket tanító tantárggyal kapcsolatos (óra, füzet, tankönyv, tanár).

A matematikaórán a matematika munkafüzetbe írnak a tanulók. A matematikakönyvből kell megoldani a matematika házi feladatot.

Lezárva 7K: 2012. június 11., 15:49