Bitó

bitó (főnév)

1. Akasztófa, olyan állvány, amelyre halálbüntetésként az elítéltet felakasztják, illetve ez a kivégzési mód, mint halálbüntetés.

Bitóra került a gyilkos. A lázadó matrózok végül bitót kaptak.

2. Régies: Szégyenfa vagy -oszlop. Nyilvános helyen felállított rögzített oszlop, amihez megszégyenítő büntetésként bizonyos időre az elítéltet hozzákötözték, odaláncolták; illetve ez a büntetési mód, mint megszégyenítés.

A bitó általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból állt. A tolvajláson kapott embert a főtéren álló bitóhoz kötötték.

3. Régies, tájszó: Leölő oszlop, cölöp, cövek, amelyhez a mészárosok a levágandó állatot kötik.

Az ökröt a bitóhoz láncolták. A bitó mellett állt a mészáros egy nagy taglóval, hogy homlokon üsse az állatot.

4. Régies, tájszó: Kendertörő eszköz, amely kecskelábakon álló vályúszerű alsó részből és fel-le mozgó ütőből álló eszköz; tiló.

Az asszony a bitóval dolgozott egész délelőtt. A bitó használata előtt a kender már jól kiszáradt.

Eredet [bitó < ómagyar: bitó < ősmagyar: bütül (megfojt) < dravida: vittu (megöl) < bit (végez, megfizet)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja