Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Csillag szó jelentése

(* szócikkből átirányítva)

csillag (főnév)

Star3.jpg

Fénylő égitest, amely körül bolygók keringenek.

A mi bolygónk is egy csillag körül kering. A csillagok sokkal nagyobbak, mint a körülötte keringő bolygók. Az éjszakai tiszta égbolton ezerszámra láthatunk csillagokat. A fantasztikus regényben egy távoli csillag felé tart az űrhajó.


Eredet [csillag < ómagyar: csillag < ősmagyar: csuluk < dravida: soli (csillog, lángol)]


További részletezés

1. Saját fényt kibocsátó égitest. A bolygók méretéhez viszonyítva óriási méretű és tömegű égitest, amely a benne lezajló atomfizikai folyamatok következtében látható fényű energiát is sugároz.

A csillagok hihetetlen nagy távolságra vannak egymástól. A Nap a legközelebbi csillag.


2. Meteor, hullócsillag. A virágűrben száguldó apró égitest vagy ennek darabja, amely a föld légkörében a súrlódás következtében hirtelen áttüzesedik és láthatóvá lesz, illetve útjának nyomát fényes sáv jelzi.

A szerelmespár a padon ülve nézi, hogy hullik le egy csillag. Az augusztusi égboltról rengeteg csillag esik le.


3. Nagyobb szikra, amely rendszerint kemény tárgyak összeütődéséből vagy tüzes, égő tárgy sziporkázásából keletkezik.

A meggyújtott csillagszóró a karácsonyfán ezerszámra szórta a fényes csillagokat a gyerekek nagy csodálkozására. A köszörűhöz nyomott acélból csillagok szállnak lefelé.


4. Sokhegyű szimbólum; a világító égitest egyszerű ábrázolása. Szabályos sokszög, illetve kör peremén szabályosan elhelyezkedő hegyesszögű csúcsok által alkotott idom, vagy egy középpontban egymást sugárszerűen metsző néhány rövid vonal.

A zászlókon gyakori szimbólum a csillag. A város címerében is van egy csillag.


5. Rangjelzés. Katonai, vasutas, postás, tűzoltó egyenruha gallérjára, hajtókájára vagy vállpántjára varrott sokszögű jel.

A hadnagy megkapta az újabb csillagot: főhadnaggyá léptették elő. Az új csillagért sokat kellett dolgoznia.


6. Nyomdászat: Figyelmet felhívó jel; szövegben előforduló sokszögű jel, amely jegyzetre, megjegyzésre, irodalomjegyzékre vagy további információra utal.

A szövegben a lábjegyzeteket csillag (*) jelezte. Ha több lábjegyzet is volt a lapon, akkor egymás után nyomtatott apró csillagok jelezték a sorrendet.


7. Népies: Kerekded fehér folt ló vagy szarvasmarha homlokán.

A vitéz kedvenc lovának volt egy csillaga. A csillagról megismerte a lovát ezer közül is.


8. Film, színház, sport, média: Ismertté vált személy. Tehetsége révén vagy mesterséges hírveréssel népszerűvé, híressé vált személy; sztár.

A televízió csillagai nagyon múlékony ragyogásúak. Az olimpiai bajnokok igazi csillagok.


9. Népies: Kedves személy; szerető pár, főleg nő.

A legény édes csillagomnak szólította a lányt. – Csillagom, csillagom – hívogatta a lányt.


10. Népies: Gyerek, főleg kislány.

Csillagom gyere ide, és adj egy puszit a nagypapának! Csillagom! Gyere segíteni egy kicsit – kérte az anya a lányát.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A csillagokat is lehozná az égről neki – (mindenben kedvét keresi, minden kívánságát teljesítené).


A csillagokból olvas – (az égitestek állásából jósol, következtet a jövőre).


A csillagokig – (mérhetetlenül, végtelen magasra vagy magasba).


Annyi, mint csillag az égen – (rendkívül sok, mérhetetlenül sok).


Bízik csillagában – (bízik szerencséjében).


Csillaga letűnt/leáldozott / gyászba borult a csillaga – (szerencséjének, hatalmának, sikereinek vége).


Csillagokat lát – (hirtelen, erős ütéstől, fájdalomtól apró, villódzó fényfoltokat lát).


Csillagot néz vacsorára – (nem eszik, koplal).


Csillagot rúgat vele – (alvó ember lábujjai közé durva tréfából papírt tesz és meggyújtja, hogy az illető hirtelen felébredve, rugdalózással igyekezzen megszabadulni az égő papírcsíkoktól).


Csillagokba néz – (fenn hordja az orrát).


Életünk, sorsunk jó/rossz csillaga – (az, aki életünk, sorsunk alakulására döntően jó vagy rossz hatással van).


Feltűnik szerencséjének a csillaga – (kezd boldogulni, szerencsés kezd lenni).


Hanyatlóban van csillaga – (vége van az eddigi szerencséjének, jó sorsának, sikereinek; hatalma, hírneve fogyatkozni kezd).


Jó csillagának köszönheti – (szokásos szerencséjének köszönheti).


Lehazudja/letagadja a csillagot is az égről – (gátlás nélkül, szemérmetlenül hazudik; a nyilvánvaló, igaz tényt is tagadja).


Lelopná a csillagot is az égről – (amihez hozzáfér, azt ellopja).


Rossz csillagok járnak / Rossz csillag alatt született – (semmiben sincs szerencséje; üldözi a balszerencse).


Szerencsés csillag alatt született – (mindenben szerencséje van; a szerencse fia).


Tengericsillag.jpg

Tengeri csillag – (Állattan: a tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeri állat; teste egy központi korongból és az abból kiágazó öt karból áll).



csillag * (írásjel)

Figyelmet felhívó jel, amely magyarázatot jelez; szövegben később következő jegyzetre, megjegyzésre, irodalomjegyzékre vagy további információra utal.

A megbeszélésen csak szakértők* vehetnek részt. A szövegben több * is előfordul annál a szónál, ahol van lábjegyzet.

*szakértő: olyan személy, aki minden esetben meg tudja oldani a rá tartozó feladatokat.


Lezárva 7K: 2011. június 9., 20:21




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)