Erény

erény (főnév)

Erkölcsi kiválóság; a jó cselekvésre való hajlam; egy ember értékes tulajdonsága, ami kiemelkedően jó a többi tulajdonságához képest.

A katona legnagyobb erénye a bátorság. Sokáig gondolkodtak, hogyan tudnák méltóképpen elismerni a vitéz erényeit.

Eredet [erény < ómagyar: erény < ősmagyar: áren (erény) < dravida: aran (erény, lelkierő)]
Lásd még: erő

További részletezés

1. A jóra törekvés megnyilvánulása tettekben.

A király igazságossága a hozzá fordulók peres ügyeiben hozott ítéletekben megmutatkozó bírói erény. Az ostromlott vár védői a bátorság erényét rettenthetetlen küzdelmükkel példázták.

2. Megnyilvánuló kiválóság, főleg kötelesség teljesítésében, munkában; érték, érdem, jó tulajdonság.

Az író már fiatalkori műveiben megcsillogtatta jellemábrázoló erényeit. A tornászlány hajlékonyságának erényét a ritmikus sportgimnasztikában kamatoztatta.

3. Kiemelésre méltó érték; dicséretre méltó tulajdonság, érdem.

A Nobel-díjas író új könyvének erénye a különösen mély jellemábrázolás. A színházi előadás erénye a díszletek újszerű alkalmazásában mutatkozott meg.

4. Szűziesség; nemi erkölcsi tisztaság, romlatlan állapot.

A menyasszony erényét házasságkötésig meg kellett őriznie. Az idő múlásával változott a felfogás az erényről.

Lezárva 7K: 2010. augusztus 9., 15:15