Etika szó jelentése
etika (főnév)
1. A jóra való késztetés; a személy természetes és alapvető szándéka a jóra; arra, hogy segítse önmaga és mások életét anélkül, hogy kárt okozna.
Az etika veleszületett az emberrel. Ha az ember élete nem felel meg az etikájának, akkor lelkiismeret-furdalása van. Az ember a rossz cselekedetei miatt szembekerül az etikával és megbetegítheti magát.
2. A felelősség tana. Azon önként és tudatosan vállalt szabályok, életmódot szabályozó elvek rendszere és vizsgálata, amelyek meghatározzák egy személy, csoport hozzáállását, magatartását, gondolkodásmódját, életszemléletét (a családtól kezdve a különféle szervezeteken át az egész társadalomig, illetve emberiségig).
Az etika nem hunyhat szemet a környezetszennyezéssel kapcsolatos passzivitással kapcsolatban. Az etika fontos része, hogyan bánunk embertársainkkal, hogyan tartunk ki céljaink mellett, mennyire vagyunk hűségesek párunkhoz. Az etika bölcsességei eredetileg közmondások és tanulságos mesék formájában terjedtek el.
3. Erkölcsi szabályok rendszere, amelyek az adott hivatás gyakorlásához kapcsolódnak, és a szakterület művelőinek be kell tartani annak érdekében, hogy az ott tevékenykedők képesek legyenek alkalmazni azokat a módszereket, eljárásokat (technológiát), amelyek szükségesek ahhoz, hogy munkájuk során magas minőségű, kiváló eredményeket érjenek el.
Az orvosoknak megvan a saját etikájuk. Minden emberrel foglalkozó hivatásnak szüksége van a saját etikájának a kialakítására. Valójában minden munkavégzés megkívánja az etika alkalmazását.
4. Filozófiai: Filozófiai szakterület, amely az erkölcs törvényszerűségeivel foglalkozik, az erkölcs tárgyának szaktudományaként. Ez azokat az általános elveket tárgyalja, amelyek az optimális emberi viselkedés természetével, mozgatórugóival, a cselekedet helyességével és hibásságával foglalkoznak.
Az etikáról sok nagy gondolkodó írt már. Az emberek többségétől távol áll az etika.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
