„Kiábrándító” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 16. sor: | 16. sor: | ||
'''3.''' '''Elhidegülést okozó''' (esemény, tett), amely egy személy értékességébe, becsületességébe, jóságába vetett hitet, bizalmat megszünteti. | '''3.''' '''Elhidegülést okozó''' (esemény, tett), amely egy személy értékességébe, becsületességébe, jóságába vetett hitet, bizalmat megszünteti. | ||
| − | ''Az ember a '''kiábrándító''' csalódások miatt eltávolodik a | + | ''Az ember a '''kiábrándító''' csalódások miatt eltávolodik a barátaitól. A bulizós haverok '''kiábrándító''' viselkedése miatt a kamaszfiú nem megy velük többé.'' |
A lap jelenlegi, 2019. február 15., 00:13-kori változata
kiábrándító (melléknév)
1. Bizalmat lerontó (tett, változás), amely azt okozza, hogy ne higgyen többé benne; egy személyre, ügyre, célra, dologra vonatkozó ábrándjait, illúzióit végképp eloszlató (viselkedés).
Az ember akkor kezd felnőni, amikor a kiábrándító csalódások eltávolítják a gyermekkor mesevilágától. A céljaidból kiábrándító kudarcok nagyon keserű emberré tesznek.
2. Csalódást okozó (személy), aki miatt a másik szerelme szertefoszlik, és már nem szereti annyira.
A lányt kiábrándító szoknyavadász csak üres szavakkal hitegette őt. A fiút kiábrándító lány nem volt hű hozzá.
3. Elhidegülést okozó (esemény, tett), amely egy személy értékességébe, becsületességébe, jóságába vetett hitet, bizalmat megszünteti.
Az ember a kiábrándító csalódások miatt eltávolodik a barátaitól. A bulizós haverok kiábrándító viselkedése miatt a kamaszfiú nem megy velük többé.
Eredet [kiábrándító < ki- (igekötő) + ábránd + -ít (igeképző) + -ó (melléknévképző)]
