„Könnyelmű” változatai közötti eltérés szó jelentése
a (Szöveg cseréje – „--Pali” → „Lezárva:”) |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
| − | '''2.''' '''Költekező''' (személy), aki pénzét meggondolás nélkül fölösleges vagy értéktelen dolgokra pazarolja, illetve a tulajdonában levő értékkel felelőtlenül bánik, azt könnyen | + | '''2.''' '''Költekező''' (személy), aki pénzét meggondolás nélkül fölösleges vagy értéktelen dolgokra pazarolja, illetve a tulajdonában levő értékkel felelőtlenül bánik, azt könnyen pénzzé teszi, hogy elkölthesse. |
''A '''könnyelmű''' fiatalember szereti a szerencsejátékot. Az elszegényedett ember '''könnyelmű''' alak volt egész életében.'' | ''A '''könnyelmű''' fiatalember szereti a szerencsejátékot. Az elszegényedett ember '''könnyelmű''' alak volt egész életében.'' | ||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
</div> | </div> | ||
| − | Lezárva 7K: 2012. augusztus 15., 13:45 | + | Lezárva 7K: 2012. augusztus 15., 13:45 |
A lap jelenlegi, 2019. március 3., 14:49-kori változata
könnyelmű (melléknév)
1. Meggondolatlan (személy), aki a következményekkel nem törődve, felelőtlenül cselekszik.
Egy könnyelmű embert nem nehéz rávenni bármire. A könnyelmű fiatalok könnyen kipróbálnak bármit, amiről azt mondják nekik, hogy az jó.
2. Költekező (személy), aki pénzét meggondolás nélkül fölösleges vagy értéktelen dolgokra pazarolja, illetve a tulajdonában levő értékkel felelőtlenül bánik, azt könnyen pénzzé teszi, hogy elkölthesse.
A könnyelmű fiatalember szereti a szerencsejátékot. Az elszegényedett ember könnyelmű alak volt egész életében.
3. Meggondolatlan személyre jellemző (döntés, cselekedet, hozzáállás, költekezés, magatartás, viselkedés), amely jól mutatja a személy felelőtlenségét; ilyen jellemmel kapcsolatos (dolog), ilyen jellemet kifejező (mozdulat, dolog).
A férfi egy könnyelmű fejbólintással beleegyezett a szerződés feltételeibe. A könnyelmű vállalásnak nagy törlesztőrészlet lett a vége.
4. Átvitt értelemben: Meggondolatlanságra alkalmat adó (időpont, pillanat), amelyben egy személy felelőtlen cselekedetet követett vagy követhet el.
Egyetlen könnyelmű perc súlyos árat fizettethet az emberrel. A könnyelmű órán egymás karjaiba omlanak a szerelmesek.
Eredet [könnyelmű < könny(ű) + elm(e) + -ű (melléknévképző)]
