Konzol szó jelentése
konzol (főnév)
1. Építészet: Építészeti tartóelem, amely a fal síkjából vízszintesen kiugró épületrészt (például erkélyt, párkányt) alulról támaszt meg; egy falba beépített, általában kőből faragott vagy téglából, betonból készült építészeti támasztóelem; gyámkő.
Az erkélyt négy konzol tartja. Az épület faragott konzoljai emberfejben végződnek.
2. Műszaki: Teherviselő elem, amely gépeknél, berendezéseknél, járműveknél, illetve hídépítésben használt megtámasztó szerkezet, kinyúló tartókar, megterhelhető támaszték.
A falon lévő konzol tartja a polcot. A nehéz faliszekrényt konzol erősíti a falhoz.
3. Játék, elektronika: Játékcélú számítógép; egy videójáték központi része. Ezen fut a játékprogram, ehhez csatlakozik a kezelő egység, és ez adja ki a képernyőn megjeleníthető videojelet és a hangokat.
A gyerek egész nap konzollal játszik. A konzoloknak egyre nagyobb a teljesítményük, és egyre mozgalmasabb, gyorsabb játékok futnak rajtuk.
4. Régies, elavult: Egy vagy kétlábú keskeny asztalka, amely egy falnak támaszkodik.
A kamrában a munkaasztal csak egy konzol. A nyugdíjas órásmester otthoni kis műhelye egy szekrényből és egy konzolból áll.
5. Régies, pénzügyi: Államadóssági kötvény; értékpapír, amellyel az állam kap hitelt az kötvény vásárlóitól egy nagyobb államadósság kifizetés érdekében.
A konzollal az egész ország érdekét támogatta a befizető. Több konzol is kérhető egyszerre.
Eredet [konzol < francia: console (tartó) < latin: solea (tám, talp)]
