Francia szó jelentése
francia (főnév)
1. Nyugat-európai nép, amely az Atlanti-óceán partján, a mai Franciaország (sötétzöld rész a mellékelt térképen) területén él, és egy latin eredetű nyelvet beszél. (Többes számban használva.)
A franciák egykor szinte egész Észak-Afrikát meghódították. A franciák híresek a konyhájukról.
2. Nyugat-európai személy, főleg férfi, aki Franciaországban született; onnan származó vagy ott élő személy.
Az egyetemen már sok francia is tanul. A barátnőm egy franciát választott férjül.
3. Nyugat-európai latin eredetű nyelv, amelyet főleg Franciaországban, és Svájc nyugati és déli részén beszélnek.
Ma is népszerű nyelv a francia. A nemzetközi kapcsolatok egyik hivatalos nyelve a francia.
Eredet [francia < ómagyar: francia < ófrancia: francais (francia) < franc (szabad, ősi)]
