Kiegyezés szó jelentése
kiegyezés (főnév)
1. Megállapodás mással. Két vagy több fél közötti egyezség kölcsönös engedmények árán, a korábbi ellentétek után.
Végre sikerült a kiegyezés 60-40%-os részesedésben. Az uralkodók a kiegyezés során megtárgyalták a béke feltételeit.
2. Nehéz belenyugvás egy helyzetbe, állapotba. Annak elfogadása, tudomásul vétele, hogy kénytelen egy kellemetlen, rossz dolgot elviselni, megtenni vagy átélni.
A rokkant számára évekig tartott a kiegyezés a sorsával. Az újoncnak nem könnyű a kiegyezés a katonaélettel.
Eredet [kiegyezés < ki- (igekötő) + egyez(ik) + -és (főnévképző)]