Kiegyensúlyozatlanság szó jelentése
kiegyensúlyozatlanság (főnév)
1. Egyoldalas súly; a tömeg egyenetlen elhelyezkedése egy billenési pont két végén.
A kiegyensúlyozatlanság megnehezíti a teher cipelését. A mérleghinta lebillen a kiegyensúlyozatlanság miatt.
2. Szabálytalan kerekség; a tömeg egyenetlen elhelyezkedése egy tengely forgási középpontja körül.
Az autó kereke nagyon remeg a kiegyensúlyozatlanság miatt. A ventilátor nem szabályosan forog, hanem rángatva kalimpál a kiegyensúlyozatlanság hatására.
3. Átvitt értelemben: Lelki gyengeség; belső bizonytalanság és hirtelen, furcsa hangulatváltozások az élet nehézségeinek hatására.
A gondokkal küzdő kamaszon érződik a kiegyensúlyozatlanság, mert bármi apróságtól hirtelen ideges lesz. A viselkedés kiegyensúlyozatlansága megnehezíti az emberi kapcsolatokat.
Eredet [kiegyensúlyozatlanság < ki- (igekötő) + egyensúly + -oz (igeképző) + -atlan (melléknévképző) + -ság (főnévképző)]
