Kibékít szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2018. július 28., 10:12-kor történt szerkesztése után volt.
kibékít (ige)
1. Haragot megszüntet. Ráhatásával eléri, hogy ellenséges felek egyetértsenek a vitatott fontosabb kérdésekben.
Anya kibékíti a veszekedő gyerekeket. A bíróság kibékíti a válni készülő házaspárt.
2. Megnyugtat; egy személlyel türelmesen elfogadtat egy kellemetlen helyzetet, körülményt.
Az anya kibékítette a lányát a nehéz helyzettel. A család szeretete kibékítette az özvegyet az elfogadhatatlannal.
3. Összhangba állít; ellentétes nézeteket, elveket összeegyeztet egymással.
A nyomozó jobban megértette az összefüggéseket, így sikeresen kibékítette a látszólagos ellentmondást. Az újonnan talált lelet kibékíti a történészek eddigi feltételezéseit.
Eredet [kibékít < ki- (igekötő) + bék(e) + -ít (igeképző)]
