Kibélel szó jelentése
kibélel (ige)
1. Belső szövetet rávarr egy ruhaanyagra, hogy erősebbé, vastagabbá vagy melegebbé tegye. Külső és belső szövet közötti helyet vastag anyaggal kitölt.
A szabó selyemmel kibéleli a zakót. A ruhagyár kibéleli a télikabátot vastag pamuttal.
2. Belső felületet bevon; szigetelő réteget hoz létre rajta; elemek közötti hézagot kitölt.
A kutya rongyokkal kibélelte a vackát. A gépben egy műanyag gyűrűvel bélelik a csapágyat, hogy kevésbé legyen zajos. A vegyszeres tartályt kibélelik egy vastag gumiréteggel, hogy bírja a savakat.
3. Teljesen megtölt; belső teret, helyet más anyaggal, dologgal teletesz.
Apám kibélelte ezresekkel a pénztárcámat, úgyhogy mehetünk vásárolni. Nagymama kibéleli lekvárral a sütiket.
Eredet [bélel < ki- (igekötő) + bél + -el (igeképző)]
