Kacs szó jelentése
kacs (főnév)
1. Vékony csavarodó szál vagy módosult levél, amellyel némelyik növény fogódzik, kapaszkodik.
A szőlő kacsokkal kapaszkodik a lugas kifeszített drótjaira. Szőlő tavaszi metszésekor az őszi elszáradt kacsokat is eltávolítják a lugasból.
2. Tájszó: Haszonnövényen eltávolítandó hajtás, amely nem kívánatos helyen nő, és haszontalan, vagy a növény fejlődése, várható termése szempontjából káros rész.
A dinnye kacsait levagdalja a gazda. Az uborka kacsai össze-vissza nőnek.
3. Tájszó: A levelet kettéosztó vastag ér, a levél főere.
Az öreg levél kacsa erősen kidudorodik. A káposzta leveleinek vastag kacsait kivágja az asszony.
4. Tájszó: Tollnyél; a madártollnak az a része, amelyből kétfelől a pelyhek sorjában kinőttek.
A madártollaknak különböző hosszúságú kacsai vannak. A kacs bőrben látszó része a tok.
5. Tájszó: Fogantyú, amely a kasza vagy evező nyelén van.
A gazda megragadja a kacsot, és nagyot suhint a kaszával. Az evezős nekifeszül a kacsnak, amikor meghúzza a lapátot.
6. Elavult: Vékony, hártyás, vérerekben és idegekben gazdag függelék a halak fején.
A harcsa kacsai nagyon érzékenyek. A kacsok segítségével érzékeli a többi hal mozgását.
7. Elavult: Paragrafusjel, amely kettős görbe vonalból (§) áll, és egy irodalmi mű egyes fejezeteit jelöli.
Az olvasó a következő kacsig olvassa a könyvet. A kacs mellé egy csillagot rajzol, mert nagyon tetszik neki ez a rész.
Eredet [kacs < ómagyar: kacs < ősmagyar: kacs, gacs (kacs, görbe) < sumér: kúš, kaš (kacs < mellékág, korcs)]
