Kacsa szó jelentése
kacsa (főnév I.)
1. Jól úszó baromfi, amely a libánál kisebb testű. Gyorsan hízó, ízletes húsú madár, amelynek a tolla fehér vagy halványsárga, a sárga csőre lapos; járása esetlen. (Latin neve: Anas domestica.)
Három kacsa úszkál a tóban. A gazdaasszony kacsákat is tart a libák és tyúkok mellett. A kacsa mája kedvelt csemege.
2. Jól úszó vad madár, amely a lapos, sárga csőrű, házi szárnyasként tartott baromfi őse. Testhossza 50–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 80–100 centiméter, súlya 1–1,5 kg. Tőkés réce.
A vadász kacsát lő a nádas között. A kacsa tolla barnás, tarka, ami segíti az állatot a rejtőzködésben.
3. Madárhús, ami a libánál kisebb testű, jól úszó madárnak a húsa emberi táplálékként, illetve elkészített ételként.
A vendég kacsát rendel az étteremben. Ősszel szezonja van a lúdnak, kacsának.
4. Szleng: Vizelettartó edény kórházakban, amelybe fekvőbeteg férfiak vizelnek.
A kacsa az ágy mellé lett kikészítve. A kacsát a nővér rendszeresen kimossa.
Eredet [kacsa < ómagyar: kacsa < ősmagyar: gacsi (kacsa) < sumér: gašir-mušen (gácsér, kacsamadár < „gágogó madár”)]
