Kacor szó jelentése
kacor (főnév I.)
1. Tájszó: Fanyelű, görbe kés, amit a kertészetben, szőlőművelésben, szíjgyártásban használnak.
A gazda egy kacorral metszi a szőlőt. A varga kacorral vágja a bőrt formára.
2. Tájszó: Nádvágó sarló vagy kasza.
A nádaratók kacorral állnak munkába. A kacor alatt dől a nád.
3. Tájszó: Borotva; egyenletes szélességű, tompán végződő, nagyon élesre fent, nyelébe behajtható pengéjű, finom acélkés, amellyel szőrzetet távolítanak el a bőr felületéről, azaz borotválni, illetve borotválkozni szoktak.
A férfi fogja a kacort és ügyes kézmozdulatokkal simára borotválja az arcát. A fodrász a hajvágás után kacorral távolítja el a nyakra ránőtt pihéket.
4. Régies, elavult: Levélszél; néhány növény levelének görbe fodra, csipkézete.
A hernyó a kacort eszi. A falevél felismerhető a jellegzetes kacorról.
Eredet [kacor < ómagyar: kacor < ősmagyar: kacar, kucor kés (görbe kés) < dravida: kasiram (íves, kerek)]
