Éden szó jelentése
éden (főnév)
1. Vallási: Az első emberpár lakhelye a Biblia szerint; az a képzeletbeli hely, illetve állapot, ahol az első férfi és nő (Ádám és Éva) a világ teremtését követően Istennel és a világgal harmóniában élt. Ezt az állapotot szakította meg az első bűn elkövetése.
Régen sok ember kutatta, hogy hol lehetett a Földön az éden. Az éden közepén álló fákról nem szakíthatott az ember gyümölcsöt.
2. Átvitt értelemben: A bőség és boldogság helye, ahol szabadság és a vágyak beteljesülése korlátok nélkül megvalósul.
A vállalkozás sikerével a családfő egy igazi édent teremtett a családjának. Petőfi számára az Alföld volt az éden.
3. Átvitt értelemben: A szerelmi boldogság állapota.
Az első szerelemből lett házasságuk évtizedekig maga volt az éden. Ilyen éden csak a mesében létezik – ölelte meg kedvesét a fiú.
4. Átvitt értelemben: Gyönyörű táj, dús növényzetű kert vagy ahhoz hasonló.
A leszálló repülőgép ablakából kinézve úgy vélte az természetbúvár, hogy megtalálta az igazi édent. A csónak lassan haladt felfelé a folyón, és lépett be a földi éden világába.
Eredet [éden < ómagyar: éden < héber: edhen (örömteli hely < öröm) < akkád: edinnu (termőföld)]
