Őslakó szó jelentése
őslakó (főnév)
1. az egyike azoknak az embereknek, akikről tudják, hogy először éltek egy bizonyos helyen.
Történelem: azon emberek csoportja, akik a legrégebben laknak az adott területen.
Amerika őslakói az indiánok. Az őslakókat rabszolgákká tették.
Valamely vidék, ország, világrész lakója, akinek ősei, elődei még a történelem előtti korban is azon országban laktak.
Eredet [őslakó < ős (melléknév) + lakó]