Ősmagyar szó jelentése
ősmagyar (melléknév)
1. A honfoglalás előtti magyar (nyelv). Ebben a szótárban a szavak eredeteinél az „ősmagyar” megnevezés alatt foglaljuk össze a magyarsághoz tartozó egykori nyelvek közül a legvalószínűbb eredetek mindegyikét, beleértve a „finnugor” névre átnevezett népek nyelveit is.
Az ősmagyar nyelv összefoglal minden korábbi nyelvváltozatot. Az ősmagyar nyelvek a honfoglalás után olvadtak össze egységes nyelvvé.
2. A magyar nép régi törzseihez tartozó (személy, közösség).
Az ősmagyar férfiak bátor harcosok voltak. Az ősmagyar nők nyáron a ház körül dolgoztak és nevelték a gyerekeket.
3. A régi magyar emberek által használt (eszköz, fegyver), rájuk jellemző (szokás, viselet, sajátság, vallás), általuk lakott (vidék).
Az ősmagyar íjak nagyon jó fegyverek voltak. Az ősmagyar harcmodor cselvetést alkalmazott.
Eredet [ősmagyar < ős- (melléknév) + ómagyar: magyar < ősmagyar: moger, mogeri, meger, megyer (magyar) < dravida: magar (emberek, ifjak)]
