Önérzet szó jelentése
önérzet (főnév)
1. A személyes érték érzése és az ezen alapuló határozottság, amely a saját fontosság tudatából fakad; a saját emberi méltóság érzete.
A sértések az önérzetet támadják. A szegénység és a sikertelenség rombolja az önérzetet.
2. A személyes tisztesség tudata; meggyőződés arról, hogy az ember becsületes úton jár.
A férfi önérzete nem engedi, hogy elhallgassa az igazságot. Az önérzet egyik része a lelkiismeret.
3. Öntudat érzése, amely egy személy vagy közösség képességeinek, ügyességének bizonyítékaként elért sikerekből, eredményekből táplálkozik.
A vállalat dolgozóinak önérzetét a közös sikerek táplálják. Egy nemzet önérzete függ annak összetartásától.
4. Túlzott önbecsülés, amely a személy nagyképű fellépésében, gőgös hozzáállásában nyilvánul meg; másokat bántó magabiztosság.
A lány önérzetből nem válaszol a feltett kérdésre. Az ellenőr fenn hordja az orrát önérzete jeleként.
Eredet [önérzet < ön- (melléknév) + érzet]
