Önfeláldozó szó jelentése
önfeláldozó (melléknév)
1. Saját életét odaadó (személy), aki egy (nemes) ügyért, eszményért képes felvállalni a halált; mártírrá váló (személy).
Az önfeláldozó hős egymaga feltartóztatja a csapatra törő ellenséget, pedig tudja, hogy nincs menekvés. A kereszténység első évszázadaiban sok önfeláldozó hívő esett áldozatául az üldözéseknek.
2. Áldozatot vállaló (személy), aki hozzátartozóiért, barátaiért, társaiért saját személyes érdekeit feladja, vagy kész nehéz helyzetet, megpróbáltatást felvállalni; áldozatkész.
Az önfeláldozó feleség a beteg férjét ápolja éveken át. Az önfeláldozó barát képes hosszú utat megtenni, hogy segítsen.
3. Személyes áldozatot vállaló személyre jellemző (gondolkodásmód, tett, viselkedés), vele kapcsolatos (dolog).
Mindig megindító az önfeláldozó ragaszkodás egy másik emberhez. Az önfeláldozó küzdelem hőssé teszi a hétköznapi embereket.
Eredet [önfeláldozó < ön- (melléknév) + fel- (igekötő) + áldoz + -ó (melléknévképző)]