Bog szó jelentése
bog (főnév)
1. Megkötött csomó. Kötélen, fonálon hurkolva kötött görcs.
A vitorlázó kioldotta a kötél bogját és leeresztette a vitorlát. A kisfiúnak egy bogot sikerült kötnie a cipőfűzőjére.
2. Fán, növényen csomó vagy kidudorodás, amely a szár megvastagodása vagy letört ág maradványa a törzsön.
A bokor ágán sok bog van. A bot faragása közben a kés egy bogba vágott.
3. Vadászat: Agancskezdemény; őz, szarvas homlokcsont-kinövése, amely később majd aganccsá fejlődik.
Az új bog már látszik az állatok fején. A vadász nem lőtte le a fiatal állatot, mert még csak bog volt a homlokán.
4. Régies, átvitt értelemben: Megoldandó bonyodalom. Történetet elmondó írásműben, filmen a cselekmény szálainak szövevénye, amely a megoldásra vár.
A szerelmi szál boga a film végéig megoldatlan maradt. A szövevényes regény sok boga között elveszett az olvasó.
Eredet [bog < ómagyar: bog < ősmagyar: bag, bogo (bog, kötés) < dravida: mokku (bog, csomó) < vikku (köt)]
