Kelbimbó szó jelentése
kelbimbó (főnév)
1. Növénytan: Nemesített vadkáposzta; a káposztafélék egyik változata, amelynek diónyi rügyeiből főzelékételt készítenek (Brassica oleracea gemmifera).
A kelbimbó kétéves növény, közvetlen rokona a fejes káposztának. A kelbimbó sokféle vitamint – főleg C-t –, ásványi sókat (kalcium, foszfor, vas) tartalmaz. A kelbimbó nagy levél- és szártömege miatt nagyszerű takarmány is egyben. A kelbimbó hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei beborítva védik a hónaljukban növő, tömör diónyi bimbókat.
2. Diónyi rügy, illetve rügyek tömege, amelyek ennek (1) a növénynek zsenge levelekből álló apró részei, általában vajban párolva vagy főzeléknek elkészítve fogyasztjuk.
Az asszony fél kiló kelbimbóból készít köretet. Nagyon finom a párolt kelbimbó főtt burgonyával olajon megpirítva.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.