Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Kelebólál szó jelentése

kelebólál (ige)

Tájszó: Jön-megy; fáradtan vagy tájékozatlanul, rendszerint egy tárgyat, dolgot keresve ide-oda jár, nagy területet összevissza bejár.

A lány hiába kelebólált az udvaron, de csak nem találta az elveszett gyűrűjét. A turista egész délelőtt az óvárosban kelebólált, amíg ráakadt az eldugott múzeumra.


Eredet [kelebólál < középmagyar: kelebóla, kelekóla, kelekuti (ténfergő, kanyargó) < kel + kutat + -l (igeképző)]


Lezárva 7K: 2012. április 1., 18:58





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)