Kelebólál szó jelentése
kelebólál (ige)
Tájszó: Jön-megy; fáradtan vagy tájékozatlanul, rendszerint egy tárgyat, dolgot keresve ide-oda jár, nagy területet összevissza bejár.
A lány hiába kelebólált az udvaron, de csak nem találta az elveszett gyűrűjét. A turista egész délelőtt az óvárosban kelebólált, amíg ráakadt az eldugott múzeumra.
Eredet [kelebólál < középmagyar: kelebóla, kelekóla, kelekuti (ténfergő, kanyargó) < kel + kutat + -l (igeképző)]
Lezárva 7K: 2012. április 1., 18:58