Kapitány szó jelentése
kapitány (főnév)
1. Egy csapat vezetője, aki a csapat nevében eljár, illetve a csapat tagjait irányítja.
A gyerekek kapitányt választanak maguk közül. A kalózok kapitánya kijelöli az irányt, merre portyázzanak tovább.
2. Egy jármű parancsnoka, főleg vízi-, tengeri- vagy légi járműé, aki a jármű irányításáért, az utasok vagy a szállítmány biztonságos útjáért felelős.
A halászhajó kapitánya kitűzi az új halászterületet. A repülőgép kapitánya üdvözli az utasokat a felszállás előtt.
3. A rendőrség vezetője helyi, megyei vagy országos szinten.
A városi kapitányt előléptették a megyei kapitányság élére. Az országos kapitány az egész országra kiterjedő nyomozást rendelt el az ügyben.
4. Várparancsnok; a várban állomásozó védők katonai vezetője.
Dobó István az egri vár kapitánya volt 1552-ben. A kapitány nem alkuszik a várat ostromló ellenséggel.
5. Történelmi: Hadvezér, katonai főparancsnok.
A kapitány felsorakoztatja a csapatait a csata előtt. A kapitány lelkesítő beszédet tart a támadás előtt. Hunyadi János az ország első kapitánya volt.
6. Történelmi, közigazgatás: Városi főtisztviselő, aki a helyi közrend fenntartására ügyelt.
A kapitány elé vezették a rendbontót. A kapitány kikérdezi az eset tanúit.
7. Régies: Százados; fegyveres alakulatokban a főhadnagynál magasabb, az őrnagynál alacsonyabb rendfokozatban levő tiszt.
A lovas kapitány támadásra indítja a századát. Az üteg kapitánya tüzet parancsol.
Eredet [kapitány < francia: capitaine (kapitány, parancsnok) < latin: capitaneus (vezető, főnök) < caput (fő, fej)]
