Rabszolga szó jelentése
rabszolga (főnév)
1. Jogfosztott ember, akit egy másik ember a saját tulajdonaként kezel. Egy ilyen személynek nincs személyes szabadsága saját élete, sorsa felett, és teljesen kiszolgáltatott helyzetben van.
A történelem során főként az ókorban voltak rabszolgák. Az amerikai gyapotültetvényeken Afrikából áttelepített fekete rabszolgákat dolgoztattak a fehérek.
2. Átvitt értelemben: Elnyomott ember, akit erős függőség korlátoz szabad döntésében, cselekvőképességében, és ezért nyomorúságos helyzetben van.
A bankhitelek rabszolgává tehetik az embert. A diktátor rabszolgává tette a népét.
3. Átvitt értelemben: Engedelmes hódoló, akit egy nő magához láncol és kihasznál.
A férfi hűséges rabszolgája lett a szeretőjének. A rabszolga a szeszélyes nő minden kívánságát teljesíti.
4. Átvitt értelemben: Erősen függő személy, aki képtelen ellenállni egy vágy vagy kívánság teljesítésének, illetve az alkohol, kábítószer élvezetének.
A részeges ember az alkohol rabszolgája lett. A szoknyabolond férfi a nők rabszolgája, aki soha nem tart ki hűségesen egy nő mellett.
