Rabszolgaság szó jelentése
rabszolgaság (főnév)
1. Elnyomottság állapota, amikor erős függőség korlátoz szabad döntésben, cselekvőképességben.
A rabszolgaság nyomorúságos életet jelent. A rabszolgaság ellen az ember fellázad.
2. Erős függőség egy személytől, körülménytől, vágytól, kívánságtól vagy szertől, amikor egy személy képtelen ellenállni annak, akivel vagy amivel kapcsolatban van.
Az alkoholizmus rabszolgaságától nem lehet szakértő segítség nélkül megszabadulni. A kamasz úgy gondolja, hogy a szigorú szülei rabszolgaságában él.
3. Jogfosztottság állapota, amikor egy személy a másik ember tulajdona, és nem rendelkezik személyes szabadsággal. Az ilyen társadalmi helyzetű emberek által végzett munkán alapuló társadalmi-gazdasági rendszer.
A rabszolgaság az ókori Rómára volt jellemző. Sokáig létezett még rabszolgaság a világ különböző részein.
4. Átvitt értelemben: Kizsákmányoló foglalkoztatás, amely nagyon alacsony jövedelmet biztosít, ami nem elegendő a méltányos emberi élet fenntartásához, illetve nagyon nehéz körülmények között végezhető csak el.
A világ nagy részén sokaknak ma is csak rabszolgaság jut. A napi 10–12 órás rabszolgaságot nem fizetik meg kellően.
Eredet [rabszolgaság < rabszolga + -ság (főnévképző)]
