Önfeledt szó jelentése
önfeledt (melléknév)
1. Nagyon boldog (érzelmi állapot), amelyben az ember teljesen átadja magát az öröm érzésének.
Az önfeledt vidámság főleg a gyerekekre jellemző. Az ifjú pár az esküvő önfeledt boldogságát megőrzi a szívében.
2. Nagyon boldog érzelmi állapotból fakadó, erre jellemző (megnyilatkozás, tett).
A gyerekek önfeledt játékát örömmel nézik a felnőttek. Az önfeledt nevetés betölti az udvart.
3. Felfokozott lelkiállapotban levő (személy), aki egy erős érzelem következtében korábbi megfontoltságáról megfeledkezik, és egészen átadja magát ennek a hatásnak.
Egy önfeledt lányt könnyű levenni a lábáról. Az udvaron szaladgáló önfeledt gyerek nem figyel a felnőttek szavára.
4. Felfokozott lelkiállapotú személyre jellemző (megnyilatkozás, tett).
A közönség önfeledt arccal hallgatja a zenét. A hangversenytermet betölti az önfeledt taps a zene végén.
5. Nem tudatos (cselekedet, magatartás), amely szinte a személy tudatos döntése, akarata nélkül, csaknem reflexszerűen következik be.
A nő egy önfeledt mozdulattal elhessegeti a legyet. A kamaszlányok önfeledt vihogása értetlenségüket leplezi.
Eredet [önfeledt < ön (melléknév) + feled + -t (melléknévképző)]
