Bencés szó jelentése
bencés (főnév)
1. Vallási: Oktató-nevelő szerzetesrend. Szent Benedek-Rend. A Római Katolikus Egyház Szent Benedek előírása szerint működő, a 6. század elején alapított szerzetesrendje. Szervezetileg önálló rendházakból áll, amelyek egy adott területen laza kapcsolatban vannak egymással. (Többes számban használva.)
Az első bencések 996-ban telepedtek le Magyarországon Szent Márton hegyén, ami a Pannonhalmi apátság megalapítását jelentette. A bencések több középiskolát is működtetnek hazánkban: Győrben, Pannonhalmán, Miskolcon.
2. Vallási: Szerzetes. Szent Benedek-Rendjének tagja.
A fiú elhatározta, hogy bencésnek áll. A bencés meglátogatta a falu iskoláját. Jedlik Ányos természettudós és a villanymotor ősének feltalálója (1800-1895) híres bencés volt - lásd az arcképét. Az ő nevéhez fűződik szótárunk jelmondata is: "A szellem élteti a nyelvet: s együtt mind a kettő a nemzetet."
Eredet [bencés < ómagyar: bencés < latin: Benedict (Benedek) < Ordo Sancti Benedicti (Szent Benedek-Rendje)]