Bendő szó jelentése
bendő (főnév)
1. Állattan: Kérődzők gyomorrésze. A kérődző emlősök összetett gyomrának a nyelőcsőhöz kapcsolódó első része, amelybe a durván megrágott táplálék először kerül, ahol mikroorganizmusok készítik elő emésztéshez.
Az elfogyasztott táplálékot először a bendőből kérődzi fel a jószág, újra megrágja azt, aztán amikor ismét a bendőbe került, onnan halad tovább a recés gyomorba. A bendőben sokféle hasznos baktérium is él, amelyek B-vitamint is előállítanak.
2. Átvitt értelemben: Emberi gyomor, a test hasi része.
A gyerek már éhes, korog a bendője. - Tömd meg azt a bendőt! - biztatja mosolyogva a nagymama az unokáját.
3. Tájszó: Tároló eszköz. Kikészített marhabendő vagy bő szájú, hasas cserépedény, korsó.
Falun a gazdaasszony bendőben tartja a lekvárt. Még két bendő baracklekvár maradt tavalyról.
Eredet [bendő < ómagyar: bendő, böndő < ősmagyar: bendi (bendő) < dravida: pandi, vandi (has)]
