Rabszolga szó jelentése
rabszolga (főnév)
1. Kényszermunkás, akit akarata ellenére, erőszakkal munkára kényszerít és a saját tulajdonaként birtokol egy másik ember, hogy hasznot hajtson neki. A rabszolgának nincsenek jogai, nincs döntési szabadsága a saját élete, sorsa felett, teljesen kiszolgáltatott helyzetben van, és nem kap méltányos ellenszolgáltatást, ezért gyakran próbál szökni, lázadni. A rabszolgának alacsony a költsége, és magas nyereséget hoz különösen olyan megterhelő és veszélyes munkák esetén, amelyekre nincs elegendő bérmunkás. A rabszolgaság egész életre szól és örökletes, azaz a rabszolgák gyerekei is rabszolgák, így a rabszolgatartónak folyamatosan elegendő ingyenes munkaerő áll rendelkezésére.
A történelem során főként az ókorban voltak rabszolgák. Az amerikai ültetvényeken Afrikából áttelepített rabszolgákat dolgoztattak.
2. Átvitt értelemben: Elnyomott ember, akit erős függőség korlátoz szabad döntésében, cselekvőképességében, és ezért nyomorúságos helyzetben van.
A bankhitelek rabszolgává tehetik az embert. A diktátor rabszolgává tette a népét.
3. Átvitt értelemben: Engedelmes hódoló, akit egy nő magához láncol és kihasznál.
A férfi hűséges rabszolgája lett a szeretőjének. A rabszolga a szeszélyes nő minden kívánságát teljesíti.
4. Átvitt értelemben: Erősen függő személy, aki képtelen ellenállni egy vágy vagy kívánság teljesítésének, illetve az alkohol, kábítószer élvezetének.
A részeges ember az alkohol rabszolgája lett. A szoknyabolond férfi a nők rabszolgája, aki soha nem tart ki hűségesen egy nő mellett.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
