Kántál

kántál (ige)

1. Hamisan, kellemetlen hangon énekel nekieresztve a hangját.

A részeg társaság valamit kántál torkaszakadtából. A mulató násznagy a lakodalomban már inkább kántál, mint énekel.

2. Népies, vallás: Gyerek, diák egyházi éneket énekel karácsony előtt, ó- és újév napján házról házra járva.

Az idén a legény már nem kántál a többiekkel. A molnár első osztályos fia a többiekkel kántál a házról-házra.

3. Vallás: Sajátos hangon imádkozik; egyfajta hangmagassággal, vagy hangmagasságok egy szűk tartományát használva mond egy vallási szöveget. Egyházi éneket (szent szöveget) énekelve mond egy templomban.

A kántor nagy hangon kántál mise közben. A pap a miatyánkot kántálja.

Eredet [kántál < latin: cantare (énekelgetni) < cano (kántál, énekel < madár dalol) görög: kaino (szól)]

Lezárva 7K: 2012. március 15., 15:15