Ige szó jelentése
(Tartós ige szócikkből átirányítva)ige (főnév)
1. Nyelvtan: Változást jelentő szó (illetve összetartozó szavak együttese), amely az alany cselekvését, történését, létezési állapotát fejezi ki. Az ige közli azt a változást vagy állapotot, amit a mondattal közölni szeretnénk. Az ige a „mit tesz az alany” kérdésre adott válasz.
Néhány ige: sétál, esik, szeret, nő, mos, van, lett, válik, volt
Az igét fontos felismernünk a mondatban. Az ige egy nyelvtani besorolás. Sok alakja van az igéknek.
2. Vallási: Isten teremtő szava, okozó szándéka.
Kezdetben volt az Ige. Isten Igéje teremtette a Világot.
3. Vallási: Isten szava és tanítása. Isten üzenete az emberekhez, az Ő megnyilatkozása, és az erre vonatkozó tanítás. Általában ezt is nagy kezdőbetűvel írhatjuk.
A Biblia isten Igéjét hirdeti. A lelkész, amikor a gyülekezetéhez szól, Igét hirdet.
4. Vallási: Isteni személy, amely a teremtésben vagy a megtestesülésben érvényre jut. Hatásokat okozó legfelsőbb erő forrása, amelynek létét érzékekkel közvetlenül fel nem foghatjuk, de az általa teremtett dolgokból és hatásokból észlelhetjük gondoskodását.
Az keresztény hit szerint az ige megtestesül a szent ostyában. Az áldozó az igét veszi magához. Az ige Jézus Krisztusban nyilvánul meg Szent János evangéliuma szerint.
5. Régies, népies: Természetfeletti erejű mondat; kötés, bűbáj, nyűg. Szándéka szerint lehet romboló: ekkor átkozó, rontó bűbájról van szó; de lehet más kívánság is: ilyen lehet például a szerelmi kötés, szerelmi bűbáj.
A javasasszony bűvös igéket mormolt, miközben a hajszálat simogatta. Valami baja lehet ennek a tehénnek, egy boszorkány járhatott itt, és igét mondott rá.
6. Népies, szövőipar: Szövési számolási egység, amely három szál fonál a motollán.
Vastag fonálból ötven, vékonyból százötven igét vetnek föl egyszerre a szövőszékre. Az asszony a kézi szövőszékre a mintának megfelelő színű igét rak fel.
Eredet [ige < újmagyar: ige (nyelvtani szakkifejezés) < ómagyar: üge (szó, fonal) < ősmagyar: jeüge, jöge, iöge (nyűg, kötés, kötél) < dravida: igu (nyűgöz, köt)
Megjegyzés: A rovásírás előtti korokban elterjedt volt a zsinórokból csomózott írás. Lásd még: megigéz – lenyűgöz]
