Pánik szó jelentése
pánik (főnév)
1. Fejvesztett rémület; embertömegben érzett elhatalmasodó nagyfokú félelem.
A stadionból kitóduló tömegben kitört a pánik. Sose derült ki, hogy pontosan mi okozta a pánikot.
2. Nagyfokú ijedtség, amely hirtelen fellépő bizonytalanság érzéséből származik egy csoportban.
A tőzsdén kitört a pánik a rémhír elterjedésére. A pánik magával rántja a részvények árfolyamát.
Eredet [pánik < francia: panique (pánik, „páni”) < görög: ró panikon (páni félelem) < Pán (Pán, az erdők félelmetes hangú istene)]
Lezárva 7K: 2013. november 8., 15:37
