Lelkiismeret szó jelentése
lelkiismeret (főnév)
1. A legbelső igazságérzet; a jó és rossz megkülönböztetésének és a valóban helyes megoldás kiválasztásának képessége a legnehezebb helyzetben is annak ellenére, hogy ártó szándékok más felé kényszerítenek. Engedelmesség az érzéknek, amivel az ember a saját tetteinek erkölcsi helyességét megítéli.
A lelkiismeret akkor is a helyes tettek felé terel, ha látszólag éppen ártani kéne valakinek. A lelkiismeret mardosása miatt találunk ki önigazolásokat, ha bántottuk társunkat.
2. Az erkölcsösség tudata; bizonyosság az általunk eddig elkövetett tettek helyességéről. A személy tiszta erkölcsi állapota, bűnös vagy bűntelen volta.
Az igazi öröm a jó lelkiismeret, nyugodt öntudat, hogy nem követtünk el gonosz tettet. Rossz lelkiismerettel nehéz az élet.
3. A helyesség tudata, amely alapján egy személy a saját hivatása, munkaköre területén érvényes erkölcsi, szakmai értékekhez viszonyul.
Az orvosi lelkiismeret a beteg lehető legjobb kezelését akarja elérni. A tanári lelkiismeret nem engedheti meg, hogy egy tanuló érdem nélkül kapjon jelest.
4. Személyes meggyőződés egy helyzet, tény helyes, igaz ténye felől.
Lelkiismeretem szerint mondhatom, hogy nem volt itt senki tegnap. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ez a porszívó nem hagy hátra semmi port.
5. Átvitt értelemben: Erkölcsi jelkép; egy közösség vagy korszak erkölcsi tudatának megszemélyesítője, azt kifejező személy.
Gandhi az indiaiak lelkiismereteként lépett fel vallási összecsapások idején. Az író a kor lelkiismereteként írja meg regényét.
