Lék szó jelentése
lék (főnév)
1. Jégen vágott nyílás, amit halászat vagy víz merítése céljából vágnak, vagy az olvadás hatására keletkezik.
A Balatonon telente sok léket vágnak. A lék egy idő után újra befagy. A léket meg kell jelölni, nehogy beleessen valaki. Az ősmagyarok télen léken át halásztak.
2. Hajótesten keletkezett nyílás a víz alatt, baleset vagy szándékos rongálás következtében, ami miatt a hajó elsüllyedhet.
A Titanic volt az egyik legnagyobb hajó, amelyik léket kapott. Ha a csónak léket kap, gyorsan elsüllyed.
3. Kivágott nyílás egy üreges tárgyon vagy testrészen, például koponyán, dinnyén, hordón.
Dinnyevásárláskor merész ember az, aki nem vágat léket a dinnyén. A sérült koponyáján ütött lék néhány hónap alatt beforr. Egy vasrúd léket üt a hordóban.
4. Burkolaton létrejött nyílás. Gázt, levegőt, gőzt tartalmazó tartályon vagy ilyen anyag behatolása ellen védő burkolaton keletkezett nyílás.
A léghajó ballonja léket kapott: szökni kezdett a levegő. A kazán lemeze elöregedett és léket kapott.
5. Régies, építészet: Keskenyebb, szabálytalan nyílás egy falon.
Az ágyúk léket ütnek az ostromlott vár falán. A lék a sorozatos lövések miatt egyre nagyobb lesz.
Eredet [lék < ómagyar: lék < ősmagyar: lik, liku, ilik (lék, lyuk) < dravida: nikkal (lyuk, rés) < nikku (szétválik)]
