Kén szó jelentése
kén (főnév)
1. Kémia: Kémiai elem, amely a természetben is megtalálható tiszta formában kristályos vagy por alakban. Élénksárga színű, könnyen gyulladó, vízben nem oldódó elem (sulfur); vegyjele: S.
A kén vulkánkitörés után a gőzölgő vulkánból tör elő. A kén 85%-ából kénsavat állítanak elő.
2. Vegyipar: Kristályos anyagú vegyület; ennek vegyületéből való, gyakorlati célokra használt anyag, szer, készítmény.
A hordót kénnel égetik ki. A ként sokféle célra használják: például fehérítőszerként a textil- és papíriparban, a gumigyártásban, valamint gyufagyártásra, lőpor, gyógyszerek és kozmetikai készítmények előállítására.
Eredet [kén < ómagyar: kén < ősmagyar: kénkő, kéneny (kén) < dravida: kendi (kén) < szanszkrit: gandha (kén < büdös)]
